A községről először a XV. századból van értesülésünk. II. Ferdinánd adományozta Földvári Istvánnak és Olcsarovics Demeternek.
A reformáció korából és az azt megelőző időszakról nincsenek pontos adataink. Valószínű, hogy Szegedi Kiss István terjesztette ezen a vidéken a reformáció tanait 1590-ben. A török kiűzését, majd a Rákóczi szabadságharc bukását, 1711-et, mint kiterjedt puszta érte meg. Ezek után indulhatott meg Földvár újratelepítése. 1728-ban az aszódi podmanini Podmaniczky bárói család tulajdonába került. Ez időtől indult fejlődésnek a falu. Az elszökött, elüldözött jobbágyokat visszacsalogatta és szabad vallásgyakorlást biztosított. Így történt, hogy 1744-ben már 22 portája volt a Podmaniczkyeknek Földváron, mikor kétszer annyinál több Túron sem akadt.
1642-1683 között ismerjük néhány itt szolgált lelkész nevét (Ványai P. Mihály, Patai Márton, Csengeri István). Az 1729-ben megjelent vármegyei kimutatáson 1722-ben újra alkalmaztak lelkészt és valami templomot is építettek. Olasz László birtokos engedelmével, 1724-ben egy rendes kőtemplom építését kezdték el. Alig emelkedtek a falak embermagasságig, amikor Olasz megvonta tőlük az engedélyt. A templomukért minden áldozatra kész hívek egy arannyal és egy csikóval engedékenységre bírták Olaszt. Az újabb akadékoskodásra azonban nem tudták befejezni az építkezést. Így fedetlen falak közé jártak istentiszteletet tartani. Podmaniczky hathatós támogatásával 1728-ban újra hozzáfogtak az építkezéshez és 1737-ben a templom készen állott. Ezzel egyidejűleg új haranglábat is készítettek és ide helyezték el a 115 fontos harangjukat. A földváriak boldogulását gróf Endrődy Gábor püspök- főispán figyelmét nem kerülte el és a nehezen felépült templomot lerombolásra ítélte és csak ISTEN kegyelmének tudható be, hogy nem hajtották végre. 1766-ban id. Major Mihály lelkészsége alatt jelentős renoválást végeztek a templomon, új haranglábat építettek, mivel vettek egy 381 fontos harangot. Ifj. Major Mihály szolgálata alatt a gyülekezet már 2000 lelket számlált, és elég erősnek érezte magát, hogy új nagy templomot építsen Isten dicsőségére. Fel is épült a mostani templom és torony valószínű a régi alap és fal anyagának felhasználásával 1787-1788-ban. A régi írások szerint a szükséges köveket a kécskei határból hozták. A déli oldalon a Helység Háza (tanácsháza /ma: városháza/) felől építették be az alapkövet.
A Belterületi Református Nagytemplom néhány évtizeddel ezelőtt egy képeslapon. |
Forrás: az 1989. június 24-i hálaadó istentiszteletre készült történeti áttekintés, melynek címe:
200 ÉVES A TISZAFÖLDVÁRI REFORMÁTUS TEMPLOM 1988-ban.
REFORMÁTUS EGYHÁZ 400 ÉVES